Nepál - India
Kalandok az Annapurnán – 2. felvonás
Miért vállaltam egy újabb utazást ebben a minden nap változó korona vírusos időszakban? Aki volt már Nepálban, az tudja a válaszomat :)
Tavaly (2019) egy konkrét lelki cél miatt kerestem fel Nepált. Most azt írtam volna, hogy idén ez máshogy volt, de ahogy írom e sorokat, ráébredek, hogy ez most is így volt. De ha már Nepál, akkor nekem ez az ország egyet jelent a Himaláyával, így ismét beneveztem egy túrára, mégpedig az Annapurna Base Camp elnevezésűre (Annapúrna alaptábor). A tábor 4130 méter magasságon fekszik és voltak bennem kérdőjelek, hiszen március volt, ami már túraszezon, de hallani lehetett a híreket a lavinákról, eltűnt túrázókról, hóesésről.
Március 9-én landoltam Kathmanduban, éppen a Holi fesztivál napján. Már mindenféle ünnepséget láttam, átéltem Indiában és Nepálban, de ez az egy mindig kimaradt. Így most tudatosan erre a napra terveztem az érkezésemet. Már a szállodába menet a taxiból láttam a sok színes port áruló asszonyt, a színes pofival sétáló embereket, az egymás kergetését és porozását :) Bár elég fáradt voltam 3 repülőúttal a hátam mögött, de egy gyors fürdés után nagyon kívánkoztam ki az emberek közé. Akik színes poros kezeikkel simították végig az arcomat és fényképezkedtek aztán velem. A fiatalok csapatokban verődve sétáltak az utcán, mindenki más és más színűre volt mázolva, az épületek erkélyeiről pedig öntötték ránk a vizet. Egyszóval valóságos bohém és jókedvű fesztivál zajlott a fővárosban.
Ünneplő fiatalok Holi idején Kathmanduban
Pár nap múlva aztán túravezetőmmel elindultunk Pokharába, Nepál 2. legnagyobb városába, ahonnan a túránk is indult. Az Annapurna alaptábor túrának ezek az állomásai:
1. Nayapul (1100 m) 2. Ulleri (1960 m) 3. Ghorepani (2850 m) – Poon hill (3210 m) 4. Tadapani (2670 m) 5. Chhomrong (2170 m) 6. Dovan (2600 m) 7. Deurali (3230 m) 7. Annapurna base camp (4130 m) 8. Bamboo (2310 m) 9. Jhinudanda (1760 m) 10. Siwi
Az én esetemben ez kicsit változott, hamarosan elárulom az okát.
Az első napon Pokharából taxival mentünk Nayapulig, a kiinduló ponthoz. Útközben Sarangkot irányába mentünk, ami egy híres napfelkelte leső hely Pokharában. Éppen kelt fel a Nap és már a városból gyönyörű szépen emelkedett elénk a Himaláya. Ahogy haladtunk Sarangkot felé fel a hegyen, egyre szebb látvány tárult elénk. Azért jó egy túrát így kezdeni na.
Pokharában a reggeli hegyek látványa
Nayapulban aztán megkezdődött a menet. A leírások szerint az Annapurna alaptábor túra a közepes és a bonyolult nehézségi fok között váltakozik. No az első nap az valami brutál nehéz volt. Emlékszem tavaly egy turistatársam beszélt a millió lépcső kihívásról, no de ezt átélni élőben … most is, mit tavaly is, amikor az Annapurna Circuit túrát csináltam, megkérdeztem magamtól, hogy mit keresek én itt és miért csinálom ezt? :) Szerintem ez nagyjából a legtöbb turistának időről időre megfordul kérdésként a fejében a csúcs felé tartva. Tehát az első nap nem szól másról, csak a millió lépcső megtételéről, természetesen felfelé. 5-6 órán át ez volt a program. Aztán megérkezés a szállásra és minden el van felejtve :)
Megérkezés Ullari-ba (1960 m)
Másnap Ghorepani felé tartottunk. Icipicit könnyebb volt a terep, de nem sokkal. A rhododentron erdő éppen virágzott, és mennyei finom illat áradt a levegőben. Tavasz van ott is, a virágzás ideje. Útközben megpihentünk, és hirtelen jégeső zuhant le a vidékre, nagyon apró szemű jégdarabokkal. Ekkor már elkezdtem gondolkodni, hogy ha itt jég esik, mi lesz később? De bizakodó voltam. Ghorepaniba érkezve nagyon hideg volt. A szállás halljában sokan összegyűltünk turisták melegedni egy nagy hordó köré, amit megraktak fával. Túl sok szabad férőhely nem volt :), én leginkább távolról „melegedtem”. A szoba itt is fűtetlen volt természetesen, de jó vastag plédeket adnak a szállásokon, így nem fáztam. Túravezetőm lefekvés előtt közölte velem, hogy akkor holnap 4.30-kor reggel találkozunk lent a hallban. Hogy micsodaaaa? Ennyi lépcsőzés után 4.30-kor legyek lent? Sikerült kikönyörögnöm egy 5 órai kezdést, amire ő nem érkezett meg, valószínűleg elaludt :).
Virágzó jó illatú erdő
A jégeső előtt
A reggel a Poon Hill megmászásával kezdődött, ami nagyjából 1 órát vett igénybe. Sok sok turistatárs indult neki a sötétben a hegynek, elemlámpával, telefonos világítással. Éppen akkor értünk fel a kilátó helyhez, amikor még sötét volt, de már valami derengett. Olyan látvány tárult elém, hogy majdnem elaléltam! Ott magasodtak előttem a 7-8 ezer méteres hegyek. Azok a csodák, melyeket tavaly a sok monszunfelhő eltakart. Ez a hely, a Poonhill, mely 3 napi járásra fekszik Pokharától. Akinek nem áll rendelkezésére elegendő idő hosszabb túrázáshoz nepáli utazása során, ők általában a Poon hill-t veszik célba. Én is ajánlom ezt mindenkinek, aki hasonló paraméterekkel rendelkezik. Eszméletlenül szépséges a hely! Természetesen mindenki millió fényképet készít itt, szóval nehéz volt egy-egy jó fényképezős helyhez hozzájutni, de türelmesen kivárta mindenki a sorát. Időközben felkelt a Nap és beragyogott mindent. A hegyek csúcsai csak úgy világítottak a felkelő Nap fényében! Nehezen indultam lefele, bírtam még volna csak állni és bámulni Annapurnát, de muszály volt indulni, mert még 5-6 óra túra állt előttünk.
Annapurnát bámulva
Poon hill napfelkelte
Gyönyörűségem
A mindent bevilágító fény
A 3. napon a cél Tadapani elérése volt. Nem tudom ez a nap, vagy az első nap volt e a legnehezebb, ugyanis a 3. napon is lépcsőztünk, csak felfele …. igazából minden terepet bírok, de lépcsőt látva, hát annyira nem örülök. Egy óra menetelés után megálltunk egy tisztáson, összetalálkozva egy ausztrál párral. A fiúnál volt egy nepáli furulya, amit a túravezetőm elkért tőle és csodás zenélésbe kezdett. Teljesen meglepett ezzel, nagyon idilli volt hallgatni őt és közben élvezni a pihenős perceket. De persze mindig elhangzik a bűvös szó: Bistare! Ami annyit jelent, hogy lassan. Vagyis induljunk lassan tovább. 20 perc menetelés után újabb szusszanás következett egy nehezebb terep után, amikor is egy ismerős akcentusra lettem figyelmes a pihenőhelyen. Rákérdeztem az illetőnél, hogy honnan származik. A válasz: Magyarország. Hirtelen úgy megörültem! És nagyon nehéz volt átváltanom a saját anyanyelvemre, de sikerült :). Szóval találkoztam magyarokkal a hegyen és jó darabig egymást követve haladtunk.
Én Annácskával :)
Lépcsőőőők
Hóhelyzet - 3. nap
Egyszerű kis szobám a nap végén
A nap második felében nehéz terep következett. Havas volt az erdőben az út. Folyamatosan csúszkáltunk, nagyon nehezen lehetett haladni. Az út mellett kötelek voltak, melyekben lehetett kapaszkodni. Hirtelen eszembejutott, hogy van nálam bakancsra szerelhető szöges csúszásgátló. Gyorsan fel is vettem és láss csodát: biztos lábakon álltam. Áldottam az eszemet azért, hogy megvettem még itthon ezt a csodás segítőtársat! A nap végén még volt egy nagyon meredek lefele menet, és utána pedig egy ugyanilyen meredek felfele menet, de elértük Tadapanit. Egy kedves kis helyen szálltunk meg, végre le tudtam tusolni meleg vízzel és ki tudtam mosni pár ruhámat. Az előző napon a hideg miatt nem volt fürdés. Este ettem egy jó kis dal bhatot, ami 24 órán át energiát ad a nepáliak szerint. Ezt tanúsítom, igazi number 1 hegyi étel ez! Megint egy nagy vas hordó mellé telepedtünk le melegedni és az ausztrál párral vitattuk meg a tomboló vírus állapotot a világban. Reggel felébredtem napfelkelte előtt, botorkáltam kifele a szobából, amikor is megdöbbenve látom, hogy az éjszaka valami igen nagy mennyiségű hónak sikerült lezúdulnia. A látvány elképesztő volt! Meseszerűvé változott a táj! Szerintem kb 25 cm hó esett le, a helyiek nevetséges eszközökkel lapátolták a havat. Gyorsan felvettem a bakancsomat és lesiettem a friss hóhoz. Éppen kelt fel a Nap is …. csak álltam ott lélegzetet visszafojtva és csodáltam a friss hóval borított hegyeket. Viszont felmerült a kérdés: innen hogyan tovább? Megyünk e tovább a csúcs felé? A folytatásban majd erről mesélek nektek.
Friss hóhelyzet Tadapani-ban
Reggeli idill
