Nepál - India

4. Élet a Himalája lábánál

Delhiből egy szempillantás alatt Rishikesh-ben találtuk magunkat. Az oda úton láttam a Himalája fehéren csillogó magaslatait, előtörve a felhők közül. Magával ragadó élmény volt! Elcsendesedve figyeltem … közben a repülőgép ereszkedett, több száz száraz folyómeder vonalait próbáltam meg követni. A vidék megváltozott: finom csipkézett hegygerincek borították a tájat. Közeledtünk a Gangesz forrásához, immáron a sík terepet hegyvidékre cserélve. 

Ugye említettem már, hogy India minden napra tartogat meglepetést a naiv turistáknak? Természetesen egy ilyen váratlan eseménnyel indítottuk rishikeshi élményeinket :). Rishikeshben egy hegyoldalban lett volna a szállásunk, csendes, természeti környezetben, forrásvízzel megáldva. Ahogy közeledtünk a szálláshoz, éreztük, hogy ez a beharangozott forrásvíz csak valami erecske lehet. Nem is emiatt maradt elérhetetlen a szállás. Az indiaiak érthetetlen módon egy icike picike kérésünket sem tudták teljesíteni. Úgy éreztük, nincs kedvünk a kényelmetlenségekhez így egy hét elteltével, amikor már telve voltunk hasonló történésekkel. Ha már most figyelmetlenek és szó szerint ott hagynak egy úton egyedül egy autóban és senki nem szól semmit mi történik, mit várhatunk később. Így fogtuk megannyi csomagunkat és elindultunk lefele a város felé. Szerencsére egy kisbusz tömve fiatal férfiakkal megállt a segítségünkre. Bár szabad helyük nem volt, mégis levittek minket az úttalan úton. Volt ára? Természetesen, egy sorozat szelfi velünk, szóval ezt megúsztuk :)

Gyors szálláskeresést követően kikötöttünk a Paradicsomban. Nem túlzok! Igaz este volt már, ment le a Nap, az odaúton egy pillanatra megláttam Rishikesh híres hídját, a Laxhman Jula-t, ami eléggé felpörgette a kíváncsiságomat a hely iránt. Tehát a paradicsomi szálláshely 12 km-re volt kb. Rishikeshtől. Tökéletes csendes pihenőhelynek ígérkezett a zajos India után. Én erre számítottam, eredetileg is ezért lett Rishikesh utazásunk utolsó színhelye. Hogy pihenjünk és csak legyünk. Nem viccelek, ha azt írom, Indiában a zaj mértéke megközelíti egy, az agyadba költözött ütvefúró hangerejét :D Vatáknak javaslom a füldugóval érkezést :D

A szálláshoz vezető út életem legkalandosabb útja volt azt hiszem. Az utolsó 2 kilométert a főútról leszakadva egy poros mellékúton tettük meg, tele kátyúkkal, mélyedésekkel. 10 percig tartott ez a szakasz, de a hullámvasút ehhez képest csecsemő :) konkrét testrészeimet kellett fognom, nehogy leváljanak a testemről. Aztán jöttek a hullámzó búzaföldek, jó ég, hova megyünk? – gondoltam, majd megláttunk az alkonyatban egy nagy, tornácos házat. Felhívták a figyelmünket, hogy a nagy kutya harap. Szuper. Megkaptuk az emeleti szobáinkat. Fáradtak voltunk, éhesek, szomjasok, és akkor megláttuk, hogy a szoba repedései zsebkendőkkel vannak kitömve. Puritán volt minden, ez nem is zavart, de állandó állathangokat hallottunk a tetőn. Nem félek pókoktól, gekkóktól, bogaraktól, na de ezek a lépés hangok a tetőn … elbizonytalanítottak :)

Lementünk vacsorázni, és ott megváltozott minden. A vacsora színhelye a kis farm közösségi terét adó hátsó terasz volt. Az étel valami mennyei volt! Mint megtudtuk, minden, ami a tányérunkon volt, bio és vega, a ház körüli termőterületek termése. Minden friss volt! Ízletes! A két felszolgáló pedig kedves! Itt valami végleg megnyugodott bennem. Szobát is válthattunk egy sokkal jobbra és zajtalanabbra. Megvolt a boldogság :)

Érkezés, lemenő napfény

Reggel ébredéskor teljes pompájában szemlélhettük meg a vidéket. A ház nagy tornácát, a gyönyörű virágokat és fákat, a ház mögötti dzsungelt, a kis patakot, melynek vize gyógyiszapot rejtegetett, és a gyógynövényes kertet körös-körül. A kis farmhoz közel egy gipsy telep volt, akik marhákat, teheneket, szárnyasokat tartottak. A kertben jázmin virág, illatos rózsa, hibiszkusz. Nem győztem körülnézni! Tv, rádió, zene sehol. Csak az élet a maga puritán tisztaságában! Közben szállingóztak a turista társak is, ki Indiából, Ausztráliából, ki Angliából, vagy Németországból, volt aki Laoszból érkezett. A kis közösségi ebédlő tér átváltozott beszédtől hangos nappalivá. Megosztottuk életünk 5 napját egymással. Nagyon jól éreztem magamat közöttük. Senki nem akart beleavatkozni a másik életébe, csak megosztottuk ki mit látott Indiából, ki hova tart és néhány személyesebb jellegű téma is fel-fel bukkant. Egy napot együtt töltöttünk a városban is.

Megismerve a családot, akié a farm és ott él: anyuka, apuka és fiúk, Jag. A lánytesó a városban él, oda ment férjhez. Később ő rajzolta a hennát is a kezemre. Az apuka egyik reggel, látva érdeklődésemet a virágok és növények iránt, körbevezetett a gyógynövényes kertbe. Megható pillanatok voltak ezek. Megmutatta ugyanis azokat az Ayurvédában is alkalmazott gyógynövényeket, melyeket én is ismerek, néhányat por formájában láttam, de hús-vér valójukban még nem volt szerencsém hozzájuk. Egészen addig a napig! Csak sétáltunk, mindenhol leguggoltam, mindent megillatoztam, megérintettem, megsimítottam a leveleket, és csak ájuldoztam ettől a szerencsétől! Merthogy kiderült, hogy a család természetgyógyászattal és Ayurvédával foglalkozik, a jóga és a meditáció mellett. Titkon nagyon vágytam arra, hogy ebben a két hétben tanulhassak valamit. És íme, teljesült a vágyam! Igaz nem is ezt a szállást foglaltuk le, de ennek így kellett lennie, hogy a másik helyen ne menjen minden simulékonyan :)

A kert árnyékolója: a mangó fa

Felfedezzük a gyógynövényeket

Álmosan, de boldogan :)

Brahmi, az agy tonizálja, a memória gyógyítója

Neem, az antibakteriális fertőtlenítő

A közösségi tér/étkező

Könyvek gyógynövényekről, gyógyításról 

Hogy miket láttam a kertben? Brahmit, moringát, Jázmint, neem-et, a trifala alkotóelemeit, és még jó sok mindent, de már nem emlékszem mindennek a nevére. Visszatérve a kis ebédlő-nappali helyiségbe, gyógynövényes és természetes gyógymódokkal foglalkozó könyvek közül lehetett válogatni. Meg is néztem jó néhányat alaposabban. Közben szervírozták a friss Brahmi teát, mennyei! Minden nap kaptunk 3-4 csésze intenzív gyógyteát, természetesen cukor és minden édesítőszer nélkül. Közben a kutya, aki elvileg harapós, nem harapott egy picit sem. Állandóan játszani akart. Ilyen hosszú lábú kutyát még nem is láttam :) (neve Kemi)

Egyik reggel felkeltünk aztán napfelkeltekor. Jag elvitt minket pár turistatársammal napfelkeltét nézni. Tettünk egy órás sétát a birtok körül. A nap a hegyek mögül kelt fel, pazar látvány volt! Közben a kutyák és Kemi futkároztak körülöttünk és élvezték a szabadságot. Sétáltunk a buja, zöld növényzetben, majd megpihentünk egy csobogó, szélesebb patak partján. Ez Jag kedvenc meditáló helye. Csak ültünk ott, az ég rózsaszínben játszott a felkelő Nap fényétől, és néztük ezt a megnyugtató látványt. A patakon túl már a dzsungel kezdődött 400 elefánttal, 2 leopárddal (szám szerint tudják, miből mennyi van), akik a patakhoz is lejöhetnek inni. Tovább folytattuk az utat a gipsy indiaiak kunyhói felé. Sok állat és sok érdeklődő szempár tapadt ránk. Kemi kutya megkergette a legelésző teheneket, de a tehenek sem voltak restek, próbáltak Kemi módszereivel visszareagálni: D

Pár nap múlva henna került kezeinkre! Összegyűlt minden külföldi nő a farmon, hogy kiszépítkezze magát, mielőtt hazaindul :). Letelepedtünk a nagy, virágzó mangófa alá és egymás után adtuk kezeinket festésre. Íme a hennám:

Készül :)

Mindenki megkapta a maga hennáját :)

Másnap a kezem :)

A visszaindulás Delhibe érzékeny lett. Ennél a családnál olyan elfogadást, alázatot és szeretetet tapasztaltunk! És nem amiatt, mert mi ott fizető vendégek voltunk, ebben egészen biztos voltam! Egyszerűen áradt belőlük az emberek tisztelete, a másság elfogadása. Arra gondoltam, hogy itthon persze nem mindenki fogad el … mindig van, akit zavar az igazságom, a személyem, akármi, ami én vagyok. De ők az élethez egyenjogúnak fogadtak el. Példát kaptam arról, hogy így is lehet élni. Saját terméssel és eledellel, friss ételekkel, technikai kütyük nélkül, csak figyelni a természetet és eggyé lenni mindennel.

Természetesen Rishikesh még nem mutattam be. Hogy mit láttam és gondolok a jóga hazájáról? Az hamarosan kiderül :)