<br />
<b>Notice</b>:  Undefined variable: slice_title in <b>/var/userdata/web/ayurvedaoktatas.hu/website/www/templates/rt_enigma/overrides/mod_rokgallery/templates/showcase/default.php</b> on line <b>35</b><br />
<br />
<b>Notice</b>:  Undefined variable: slice_title in <b>/var/userdata/web/ayurvedaoktatas.hu/website/www/templates/rt_enigma/overrides/mod_rokgallery/templates/showcase/default.php</b> on line <b>35</b><br />

Ayurvédikus babamasszázs oktatói tanfolyam

Tanítsd meg Te a mamákat az ayurvédikus babamasszázsra!

Ayurvédikus masszázstanfolyamok

A masszázsok királynőjét neked is ismerned kell!

képzések

Tanfolyamok

Ahol nem csak technikát tanulsz, hanem az életet is!


rólunk

Az Ayurvédia

Ismerj meg minket, céljainkat, hitvallásunkat és munkáinkat!

eoktatas

Online lehetőségek

Közelebb hozzád, híd közted és a céljaid közt!


kelet

Nepál - India

Ahol megtaláltam a szépséget.. és ahol megtaláltam a tudást...

Érdekességek

Oldalunkon számos érdekes írást találsz az Ayurvédával kapcsolatban. Talán neked is segítenek megérteni, hogy napjainkban miért növekszik annyira az Ayurvéda rajongók népes támora!

Bővebben

Nepál - India

Békeidő a nepáli lezárások előtt

A félig megjárt Annapurna alaptábor túra után minden túrázó Pokharában köt ki. A túra innen is indul. Mivel tavaly az Annapura körút túra után két hetet is eltöltöttem itt (ennyi ideig pihentettem a szemeimet a gyönyörű Phewa tavon), idén nem terveztem pár napnál több napot itt tölteni.

A táj csodás volt, a rügyek éppen fakadtak a tavaszi Nepálban, s volt kedvem pár helyet megnézni Pokharában, melyek az elmúlt alkalommal kimaradtak. Az egyik hely, ahol azt hiszem órákon át tudtam volna csak úgy lenni, az a Phewa tóban fekvő kicsike sziget volt, a neve: Barahi Temple. Kézi evezésű ladikokkal csónakáztunk be a kis szigetre, ahol egy hindu templom áll. Rengeteg a galamb és a sziget déli csúcsánál nagyon sok nagy testű hal lubickol a vízben. A hinduk a kis szentélyhez igyekeznek pooját (áldozati szertartás) bemutatni. Van ott egy kókuszdió törő is, ahol a kókuszdiót felszeletelik az oltárra. Abban hisznek, hogy ha a kókuszdiót nem sikerül elsőre széttörni, az rossz jel. Engem ezek inkább megmosolyogtatnak, de természetesen tisztelem mások hitét.

Pokharai gicccs

Barahi templom

Pokharában még a Davis Fall-t és a Gupteswar Gupha-t néztem meg. A Davis fall egy vízesés, amely a nevét egy külföldi nőről kapta, aki a ruháit mosva elsodródott a megáradt folyó vízével és ott lehelte ki a lelkét a vízben. A monszun idején lezárják ezt a helyet a megáradt folyó miatt. A Gupteswar Gupha pedig egy Shiva isten tiszteletére létesített barlangrendszer, amely találkozik a Davis vízeséssel. Kanyargós lépcsőkön jutunk le a bejárathoz, a lépcsőt végig istenszobrok díszítik. Csodaszép ez a Shiva emlékhely! A barlang levegője jó párás és szűk alagút visz le az aljára, ahol megcsodálható a Davis fall.

Gupteswar Gupha kapu

Díszes lejárt a barlanghoz

A mélyben

Este az egyik kedvenc ételemmel zárult a nap, ami a chicken curry. És felfedeztem Pokhara mellékutcáit, ahol kb. negyed áron vacsoráztam meg és állítom, mindig ezekben a mini családi éttermekben lehet enni a legjobbakat. Persze jobb, ha nem nézel körül tüzetesen :) és nem kezdesz el olyan bugyuta apróságokkal foglalkozni, hogy milyen a higiénia. A kis étterem hűtője tele volt a másik nepáli finomsággal, a momóval, amely tibeti gyökerekkel rendelkezik és Indiában éppúgy, mint Japánban és szerintem más ázsiai országokban is vannak alternatívái. Pár turistatársam értekezésének fültanúja voltam, akik arról cseréltek eszmét, hogy vajon melyik ország momója a finomabb :). Ezt nem nagyon tudom, a dharamsalai (India) momót ismerem, annak vastagabb a tésztája. A legfiomabb szerintem a marhahúsos momó (de kipróbáltam csirke, sajtos, zöldséges változatokat is).

Pokharából pár nap múlva Begnas-ba utaztam. Szerintem Begnas vetekszik Pokharával és bizonyos szempontból nekem jobban is tetszett. Ez egy picike romantikus ékszerdoboz, tökéletes hegyi panorámával. Nem sokkal több, mint 20 km-re fekszik Pokharától, de busszal ez 1 óra volt. Nem volt szállásom, csak tekeregtem ott egy órát, majd szerintem a legtökéletesebb szállást sikerült megtalálnom. Aki volt túrázni Nepálban, az tudja, hogy a hegyekben a szállások nagyon puritánok, 4 kőfal, fűtés nélkül, egy darab ágy. No most itt Begnasban keleti kényelem fogadott :)

Begnasban túl sok mindent nem lehet csinálni. De amit lehet és ahol lehet, az maga a paradicsomi környezet. Egy gyönyörű tó fekszik ott, a Begnas tó, melyet körbe lehet sétálni. Én nem próbáltam, mert egy napba nem fért volna bele talán, viszont felfedeztem a kis rejtekhelyeit. Többek között megtaláltam a horgászokat is egy eldugott öbölben, pedig a horgászás tilos, de ki foglalkozik itt ezzel :). Néhányan elég viccesen horgásznak felszerelés nélkül is (damil feltekerve egy üdítős dobozra, csaliként lisztből készített tésztát gyúrnak, azt dobják a vízbe).

Begnas napemente

Belőlük lesz a helyi specialitás

Kedvencem: milk chai

Alap horgászfelszerelés :D

A csónakázást a Begnas tavon nem szabad kihagyni! Én egy reggeli órán csónakáztam ki, a hegyek már előbújtak s csend honolt mindenfele. Napidító meditációnak felért az élmény. A csónakot egy idősebb nepáli bácsi „vezette”, akinek lehet nem volt elég energiája, így a tó közepére evezett be, majd egy óra múlva kievickéltünk a partra. Hiába kértem, hogy vigyen picit körbe, még ha azt is jelezte, hogy rendben, akkor is az volt az érzésem, hogy egy helyben evezget :)

Panoráma a tó közepéről

Begnas-i giccs

Elmerültem a látványban

Képeslap

A napokat kissé beárnyékolta a Tiszteletbeli nepáli-magyar konzulátusról érkező hívások és üzenetek. A kérésük az volt, hogy mindig jelezzem, ha helyzetet változtatnék. Már egy ideje ott lebegett a fejünk fölött a Covid hullám, egyik nap sem lehettünk biztosak mi kint tartózkodó magyarok, mikor kapunk jelet, hogy térjünk vissza a fővárosba és üljünk fel egy hazafele tartó gépre. Én csak reménykedtem, hogy ez minél később fog bekövetkezni.

Így a következő napokban egy erős várakozás érzés uralkodott rajtam, de ez nem korlátozott abban, hogy a tó környékének legjobb milk chai felhozatalát felkutassam :)

Egyik nap későn este értem vissza a szállásra, már elmúlott 8 óra is, internetem pedig nem volt napközben, így a szálláson ért az üzenet a konzultusról, hogy másnap reggel 6 órakor lezárják Kathmandut. Volt addig 9 órám (Kathmandu onnan 5-6 óra utazás). Mitévő legyek, ezen gondolkodtam, hirtelen megfordult velem a világ. Késő este volt, már sötét, és valahogy azt súgta a szívem, hogy ne hezitáljak, siessek vissza Kathmanduba. A szálláson segítettek találni nekem egy taxist a fő útig, és ott próba szerencse alapon javasolták, hogy próbáljak leinteni egy buszt, hátha megy még vissza valamilyen jármű Kathmandu felé, vagy esetleg kerítsek egy taxit. Lutri volt az egész, de nem maradt más út. Összecsomagoltam és nagy levegőt vettem.

A taxis kivitt a főútig, ahol álldogáltam az út szélén és vártam valami busz félét, de az nem jött. Itthon sokat stoppoltam anno, de hát ez mégis egy idegen ország … no, sikerült találni egy taxist és megalkudni vele, így irány Kathmandu! Nahát aki megjárta már a Pokhara-Kathmandu utat busszal, az tudja, hogy az út nem igazán jó minőségű. 6 órán át zötykölődni a fővárosba, mesés volt. Alvás nulla, hajnali fél 4-re értünk oda Thamel legforgalmasabb utcájába, ami most kihalt volt persze az éjszakai időzítés miatt. A legtöbb étterem és szálloda akkorra már bezárt Kathmanduban, nem az éjszakai óra miatt, hanem a vírushelyzet miatt. Végül a 2. hely nyitva volt, gyors foglalást követően 4 körül sikerült ágyba kerülni.

Másnap aztán nyugtáztam, hogy a legjobb döntést hoztam előző este Begnasban akkor, amikor úgy döntöttem, hogy irány vissza a fővárosba. Ugyanis az elkövetkező napokban forró drót alakult ki köztem és a delhi magyar nagykövetség, valamint a kathmandui magyar konzulátus között, ahol tájékoztattak arról, hogy sok magyar nem tud a fővárosba visszajönni, Pokharában ragadtak többen vagy ami rosszabb: a hegyekben érte őket a lezárás túrázás közben. Ezzel az volt a bibi, hogy a hegyekben sem közlekedett semmi sem, értsd se busz, se taxi, se semmi. Így nekik még az is küzdelmes volt, hogyan jutnak el Pokharáig és aztán onnan Kathmanduba. Ez a művelet volt, akinek 3 hetet is igénybevett. Ugyanis nem csak Kathmandut, hanem egész Nepált lezárták. A túrázást is felfüggesztették, senki nem kapott engedélyt már hegymászáshoz. Tudom, hogy itthon is sokan csalódottak voltak, akik a tavaszi szezonra tervezték a nepáli kalandjaikat.

Az utolsó napokban Kathmanduban végig a begnas-i napokra gondoltam. Olyanok voltak azok, mint az utolsó idilli napok a korlátozások előtt. Az egykori nyüzsgő Thamel teljese kihalt volt, rá sem lehetett ismerni. Minden nap délelőtt és este kimentem, akkor is, ha nem is kellett semmi a boltból, de jó volt emberek között lenni vagy járkálni a sikátoros utcákon. Arra nem jártak nagyon a rendőrök sem, így volt, hogy órákon át lófráltam odakint. Esetleg megkérdezték a rendőrök, hol tartózkodom, majd mondták, hogy vigyázzak magamra, de ennél több nem történt. Ismerkedtem a turista sorstársakkal, a legtöbben várták a mentesítő járatokat, melyekkel hazavitte őket az országuk. Vajon értünk küldenek e járatot? – ez a kérdés bár megjelent bennem, de tudtam a választ :)

Az üres Thamel

Kézfertőtlenítés

Thamel egyik kapuja

Az utcákon elhelyeztek nagy kézmosó hordókat, persze pár órán belül ezekben már nem volt víz, de legalább törekedtek a kézfertőtlenítésre. Az utcákon pár gyümölcs- és tudatmódosító szereket áruló nepálin kívül más nem volt. Az esti órákban megélénkült a forgalom, a turisták is előmerészkedtek az odúkból. Egyik este a szállásom lépcsőjén ültem Thamel egykor forgalmas utcáján, amikor egy nepáli hölgy leszólt nekem az emeletről, hogy arra kér menjek be. Váltottunk pár szót, kissé ellentmondást nem tűrő volt, így jobbnak láttam, ha nem ingerlem. Megjelent a félelem a vírushelyzet miatt, és nyilván én vagyok a vendég, a betolakodó, így jobbnak láttam visszavonulni.

A hotelben nem volt konyha, de az ott dolgozó férfiak főztek nekem. Szerintem a dal bhat-nál nincs jobb étel, vagy a jó burgonyás kenyérlepénynél. Az éhezéstől nem kellett félnem. Egy finn srác volt még a szálláson, na ő aztán tényleg nem volt képben a korlátozásokkal és a hazajutási nehézségekkel kapcsolatban, szerintem ő még mindig ott van :)

Karantén food

Közben pár német turistatársnak sikerült elindulni hazafele, mert a német kormány küldött értük mentesítő járatokat. Esélyes volt, hogy mi magyarok is talán fel tudunk jutni valamelyikre, de nagyjából azt a tanácsot kaptuk a konzulátustól, hogy bármelyik percben legyünk ugrásra készen. Ez volt a legrosszabb érzés, ez az állandó készültség. Na de hogy elüssük az időt, egyik turistatársammal résztvettünk egy rögtönzött mini főzőtanfolyamon, ahol asszisztáltunk egy leves elkészítéséhez, amit aztán el is fogyasztottunk az egyik hostelben :)

Az elkészült leves

Aztán egyik reggel felébredtem fél 8-kor, bekapcsoltam a telefonomon az internetet, és abban a pillanatban jött az üzenet a konzulátustól, hogy azonnal siessek ki a reptérre, ha szerencsém van, felférek az utolsó német gépre. Valahol készültem erre, így előző éjszaka összepakoltam a táskámat. De akkor is jött a nagy stressz, hogy hazamenni …. hogyan jutok ki a reptérre, amikor nincs se taxi, se riksa, semmi. Azért a reptér 15-20 km-re van. Végül az utcán fogtam egy olyan lábbal hajtós riksást, lebeszéltem vele a heroikus feladatot (instabil riksa, én, két óriási táska), elindultunk. Nem telt el 2 perc, egy nagyobb turistacsoportot láttam meg az út szélén, ők buszra vártak, ami kiviszi őket a reptérre. Meg voltam mentve. A riksásnak nem jött össze a jól fizető reptéri út, de nekem összejött. Annyi csalódott arcot sem láttam, mint amennyi a várakozó külföldiek között soknak volt. Mesélték ugyanis, hogy többen otthagyták az európai állásukat és éppen hátizsákos hónapjaikat töltötték Ázsiában, s igazán szomorúak voltak, hogy haza kell menniük. Én is az voltam. Gyakorlatilag megállás nélkül folytak a könnyeim, hogy vége az utamnak. A kathmandui rendőrök még sokáig emlékezni fognak rám azt hiszem :)

A reptérre kiérve találkoztunk a többi magyarral, illetve a konzulátus képviselőjével. Akkor még nem volt biztos, hogy felférünk a gépre. Végül én szereztem meg az utolsó jegyet a Qatar járatára Dohán át Frankfurtba. Aznap reggel igazán tiszta volt az ég, Katmanduból látni lehetett a ragyogó Himaláyát. Ezzel a látvánnyal búcsúzott tőlem Nepál.

Bye Kathmandu

Ugye nem lepődünk meg, ha azt írom, hogy Frankfurtból hazavonatozni Budapestre hosszabb ideig tartott, mint maga a két repülés? És igazán szürreális élmény volt elrepülni Magyarország felett, s tudni, hogy majd csak másnap érek haza. 1,5 napig szemhunyásnyit nem aludtam, még a jó kis szűkös vonatfülkében sem, amit megosztottunk mi magyarok egymással. Olyanok voltunk, mint egy nyáj, akik összeverődtek és melegítették egymást.

Óriási élmény volt nekem ez az út. Volt részem mesés hóesésben a hegyekben, egy igazán nagy esésben, idilli begnas-i napokban, izgalmas lezárás előtti rohanásban, várakozással teli kathmandui pillanatokban. Szeretett Nepálom, amint lehet, jövök ismét!

 

Az Ayurvédáról - másként

Mesélek arról, amiért itt vagy :)

Sokan próbálták már megfogalmazni előttem az Ayurvéda lényegét, természetét.

Hogyan is lehetne szavakba önteni valamit, ami ennyire komplex, holisztikus és egyedülálló?

Bővebben ...

Ayurvédikus masszázs – egy ősi tradíció Indiából

Az Ayurvéda egyre népszerűbb Magyarországon, mégis kevesen ismerik valódi regeneráló csodáját.

Az Ayurvéda India holisztikus gyógyító hagyománya, mely több ezer éve óta kíséri az indiai emberek életét, s gyűrűzik be az európai gyógyító hagyományokba is. Az Ayurvéda nem egy vallási rendszer, bár sokszor vallási klisék övezik. Az Ayurvéda az ember testi-lelki adottságait egyaránt figyelembe véve tárja fel az emberi betegségek tüneteinek hátterét.

 Bővebben

Rólunk mondták

Ayurvédát authentikus forrásból

Kérlek, tűnödj el azon, hogy mi a célod az Ayurvédával. Szeretnél hitelesen, megbízhatóan segíteni más embereken az Ayurvédával, vagy csak pénzt szeretnél „gyártani”.

Ha az első célt választottad, akkor érdemes autentikus forrástól tanulnod..

Bővebben

Képzési naptár - 2021

Ayurvédikus fejmasszázs tanfolyam

Kezdő dátum: Január 11.

 

Ayurvédikus Babamasszázs oktatói képzés

(online kurzus)

Kezdő dátum: Január 20.

 

Ayurvédikus masszázstanfolyam

(online elmélet, személyes gyakorlat)

Kezdő dátum: Január 20.

 

Alt. Ayurvéda Mentor képzés

(online kurzus)

Kezdő dátum: Január 27.

 

Marma csikitsza képzés

Kezdő dátum: Február 15.

Közösségi oldalaink

Megtalálsz minket a Facebbok és Instagram felületein is:

@ayurvedia néven

Gyere és csatlakozz hozzánk ott is :)