Kalandok az Annapurnán – folytatás

Tadapani (2670 m) után Chhomrong következett. De az éjszakai havazás miatt erősen gondolkodóba estem. Tényleg tovább tudunk, akarok menni? Kezdő túrázó vagyok (de még ez is nagyképűen hangzik) és ráadásul leesett egy jó nagy adag hó. Amíg magamban tanakodtam és egyeztettem a túravezetőmmel (ő azt mondta követ engem, jó jó, de megéri e tovább menni?), a többi túratársam is latolgatta az esélyeit. 

Reggel Tadapani-ban

Hallani lehetet a lavinaveszélyről, arról, hogy ha tovább is megyünk, Dovan (2600 m) környékén már nagy valószínűséggel megakadnánk. Kísérletező és vállalkozó szellemű vagyok, de valami azt súgta, hallgassak a helyi emberekre. Azt mesélték, hogy számukra is nagyon furcsa a mostani időjárás. Közben ott volt végig a tudatomban, hogy a vírushelyzet megkívánhat hirtelen cselekedeteket, ugrásra készséget. Egy dán pár például elindult lefele, mert az országuk hazahívta őket. Rengeteg bizonytalan tényező volt, így jobbnak láttam úgy dönteni, hogy elindulunk lefele a hegyről. De azért nem teljesen lefele, még közbeiktattunk pár települést. 

Őszintén: nem éreztem magamat csalódottnak. Addigra már annyi hegycsúcsot láthattam, az idő is tiszta volt, ráadásul ez a havazás! Betöltekeztem a látvánnyal és még pár nap amúgy is hátra volt.

Az irányt így Ghandruk falu felé vettük (2012 m). Eredetileg ezt a települést nem is érintettük volna, bár sokan tesznek kitérőt ide. Elindultunk az óriási hóban lefele, cipőmön az életmentő csúszásgátlóval. Nagyon vicces volt a lefele út. Egyrészt a fák lombkoronája roskadozott a rengeteg hótól, így minden 10. másodpercben valamelyik fáról egy jó nagy rakat hó zúdult alá, sokszor éppen mellettem zuhant le, de kaptam egyszer a nyakamba is :). Elugrani lehetetlenség volt a havas ajándék elől. Túravezetőm már nem volt ilyen szerencsés, őt párszor megbombázták a fák :). Természetesen az út végig olvadt havas volt, mert a reggeli napfényben aktív olvadás vette kezdetét. A bakancsom egy jó bakancs, de azért nem arra van kitalálva, hogy bokáig hólében mászkáljak benne. Átázott valamennyire, de elviselhető volt. Túravezetőm sportcipőszerű túracipőjét talán el tudjátok képzelni milyen állapotban volt :)

Lefele a hegyről

Ghandruk falu elképesztően szép! Egy tradicionális gurung falu, sok sok régi épülettel, lépcsőzetes tájolással. 4 nagyobb hegyet is látni innen: Annapurna South, Mt Machapuchare (Fishtail másnéven), Mt Gangapurna, Mt Hiunchuli. Én kb. minden fél percben megálltam gyönyörködni bennük. Mi idehaza nem vagyunk magas hegyekhez szokva, így elképzelni is kihívás, milyen érzés, amikor 7-8 ezres hegyek magasodnak az ember előtt. A szállásunk ebédlőjéből is kilátás nyílt erre a panorámára, a tetőről nem is beszélve. A szállásra érve lepakoltunk, fürdés-mosás pipa, majd megnéztük a falut. Ahogy sétáltunk a keskeny kis utcácskákon, szamarak, lovak, kecskék serege jött velünk szembe. Békeidőben szívesen elidőztem volna még pár napot itt. És bár tudjátok mindig jön ugye az a kérdés, hogy miért csinálom ezt, miért fárasztom le magamat, de azt hiszem örökké nekivágnék. A hegyeknek van egy bűvöletük, rám nézve legalábbis. Korábban hallottam, hogy a hegymászók engedélyt kérnek a hegytől, hogy megmászhassák. Puját, áldozati szertartást végeznek a hegyek szellemét kérve jó belátásra ügyük érdekében. Én ezt eleinte valami néphagyománynak gondoltam, de most már érzem a szívemben a lényeget. A hegyeknek nem csak kisugárzásuk van, de tiszteletet kivívó Lelkük van, ezért érdemes alázatos szívvel megközelíteni őket.

Ghandruk falu

Fénylő hegyek

Vacsora előtt a szobámban pakolásztam, ültem az ágyon, mikor egy hangra lettem figyelmes. Zörgött minden a szobában is, de kintről is beszűrődött ez az érdekes rezgés. Közben megmozdult az épület, kilengett minden. Hirtelen nem tudtam mit kell ilyenkor tenni, így miután elmúlt, kimentem a folyósóra és egy éppen ott levő túravezetőtől kérdeztem, hogy ő is érezte, amit én? Lazán és mosolyogva mondta, hogy igen, ez egy földrengés volt, de nyugodjak meg, ez errefelé szokványos jelenség. Éltem már meg enyhe földmozgást, na de ez azért jóval jelentősebb volt. Mi jöhet még? – gondoltam. Vírus, havazás, földrengés, mi lesz a következő? Aztán egy jó kis Momó-t (tészta batyucska különböző töltelékekkel) vacsorázva megnyugodtam.

Túránk 5. napján Jhinu Danda (1750 m) volt az érkezési cél. Nem volt olyan hosszú az aznapi túra. Kérdezősködtünk jár e bármilyen jármű vissza Pokhara felé, ha bármi adódna. Még jártak igen. A legtöbb túrázó Jhinu Dandától lefele már dzsippel közlekedik. Jhinu Danda egyébként a Hot Spring-ről, meleg vízű forrásáról híres. Már vártam, hogy megfáradt tagjaimat kiáztathassam a forrásban. Az Annapurna alaptáborról olvasva korábban mindig szembejött velem egy kép egy igen hosszú függőhídről, amit most meg is leltünk. Nem tudom pontosan a hosszát, de kellett kb 3-5 perc, mire átértünk a túloldalra. De hogy ezt meg tudjuk tenni, folyamatosan meg kellett várnunk a szemből haladó tömeg (legtöbbször szamarak, lovak) átvonulását a hídon. Nem fértünk volna el ugyanis mellettük. Szokásos fényképezkedés után elindultunk, alattunk óriási űr tátongott, a folyó sebesen robogott az útján, szép fények játszadoztak a völgyben. Jujj hát annyira élveztem, elmondhatatlan!

A függőhídhoz érve

Átkelés

Jhinu Dandában aztán siettünk le a forró vízű forráshoz, ami a már említett sebes folyású folyó partján feküdt. Kb 20 percig meneteltünk lefele, és már arra gondoltam lefele, hogy visszafele fel is kell kapaszkodni majd :) Nehezen lehet ezeket a következményeket suttogó hangocskát kikapcsolni. A meleg vizű forrásvizet, mert a forró jelzőtől távol állt, 3 medencébe gyűjtötték. Jó sokan voltak addigra már a medencékben, többnyire megfáradt túrázók, de voltak helyiek is. Többen lementek a hideg vizű folyóhoz is megmártózni. Nekem ehhez túl sok erőm nem volt :) Az idilli jelzőt adnám ennek az élménynek. A folyóvíz kristálytiszta, türkíz színű volt, csodálhattam a színeket és a természet hangjait, miközben ücsörögtem a melegben. Ennél jobb napzárást nem is kívánok senkinek sem! De még fel kellett kapaszkodni a visszaúton. A túravezetőm elszórakoztatott. Hihetetlen egy figura amúgy, állandóan nevet, táncol, és énekel. Azzal szégyenített meg, hogy hazafele fürgén ugrált egyik meredek lépcsőfokról a másikra, miközben én komótosan lépkedtem felfelé. 22 évesen vajon én is ilyen nyurga és szökdécselő voltam? A szállás közös étkezőjében jó sokan összegyűltünk este, beszélgettünk, mindenki valami finomat vacsorázott, aztán mentünk aludni a papírvékony falakkal elválasztott szobákba, természetesen fűtés nélkül. Ami engem illet: altatóra nem volt szükségem.

Jhinu Danda - Hot spring

Másnap egy óriási menetelést sikerült megvalósítani, pedig ennél kevesebbet terveztünk. Elindultunk 7.30 körül és kb. délután 4.30-ig túráztunk lefele. A célállomás egy Pothana nevű település volt. A nap ¾ része kellemesen telt, kevés meredek emelkedővel, két fantasztikus függőhídon való átkeléssel. Érintettük Ghandruk szembeszomszédját, Landruk falut. A táj mindenhol lépcsőzetes termőföldeket rejtett magába, és lassan távolodtunk Annapurna South-tól, és Mt. Machapuchare-tól. Egész nap folyamatosan vissza-visszanéztem a hegyekre, mintha be akarnám őket vésni az emlékeimbe. Az ebédet egy tökéletes panorámájú helyen fogyasztottam el, ahol összefutott a sok ismerős turista. Út nem telhet el anélkül, hogy valaki ne akarna barátnőjének, ez itt le is játszódott egy teherhordó nepáli személyében :)

Ebédhez jó panoráma

Végtelen folyam

Mielőtt megérkeztünk volna Pothanában, egy kizsigerlő emelkedőhöz értünk. Egy órán át felfele haladtunk millió lépcsőn keresztül. Pedig már kezdtem feldolgozni a lépcsőket …. Eleredt az eső is. Már fáradtak voltunk a túravezetőmmel, ő is megpróbálta sietősre fogni és engem is erre buzdított, hogy ne kelljen előcibálnunk az esőkabátokat, de muszály volt. Most először a túra során. A talaj elég csúszós volt az eső miatt, siettünk is, de óvatosak is voltunk. Én nem eléggé …. mert sikerült a nedves kőlépcsőkön megcsúsznom és arccal előre egy óriásit zuhanni. Miközben zuhantam több métert előre, átfutott a kis agyamon, hogy vajon mennyire fogom összezúzni magamat? A szerencsém az volt, hogy nem a kőlépcsőre zuhantam, hanem a mellette levő földterületre. De akkor is. Ilyen nagyot életemben nem estem. És azonnal elkezdem jajveszékelni a fájdalomtól, amit a csípőmben, combomban éreztem. Szegény túravezetőm is megijedt, odaszalad, próbált segíteni, amikor is éktelen röhögésbe törtem ki. Nagy stresszre általában így reagálok, és szerencsére ő is elkezdett nevetni. Esett az eső, feküdtem a földön és a helyzet abszurditása ezt váltotta ki belőlünk :). A szállásra érve órákon át cseteltem a családommal, mivel napok óta nem volt internetünk, így jólesett. De akkor tudatosult bennem, hogy milyen körülmények is vannak Mo-on a vírushelyzet miatt. És elkezdem kapni a híreket, hogy lezárták a repülőteret, lezárták a határokat. Hogy fogok én Indiába repülni és onnan haza? Gyűltek a fellegek.

Pothana napfelkelte

Az utolsó reggelen is sikerült felkelni napfelkelte előtt. A hegyekben este túl sok mindent nem lehet csinálni, így korán lefeküdtünk mindig. Legkésőbb fél 10-re már pizsit osztottak. Ezért borítékolható volt a korai kelés. Dhampus falun haladtunk át a kora reggeli órákban. Ez is egy olyan falu, hogy ha csak 1 napja van valakinek túrázni, hegyeket meglesni, akkor Pokharától kb 3 órányi taxi/busz úttal elérheti. Ismét szerencsénk volt, az ég tiszta volt, így méltóképpen búcsúzhattam a hegyektől. Dhampus után taxit fogtunk és visszatértünk túránk kiinduló pontjához, Pokharához.

Dhampus

Bye Annapurna

 Ez a túra teljesen más élményt adott nekem, mint a tavalyi. A tavalyi (Annapurna circuit trek/ Annapurna körút) nagyon melós volt egy jó magas hágóval a végén (5416 m). Számomra a túlélésről szólt és aztán az érzésről, hogy megcsináltam, képes voltam. Az idei út sem volt éppen lazító, viszont folyamatosan láthattam a hegyeket, ami első alkalommal a sok felhő miatt nem valósult meg. A hegyek most sokkal jobban megérintettek lelkileg. És bár azt mondtam megint, hogy most egy ideig nem túrázom, de hazajöttem és elkezdtek forogni a tervező kerekek …. egy olyan utat találtam ki legközelebbre, hogy azt érzem az igazán jelentőségteljes lesz spirituálisan.