12 év után …. INDIA! Érkezés Varanasi-ba
Utoljára 2006-ban voltam Indiában. Ez az az év, amikor Ayurvédikus tanulmányaimat végeztem Mumbai városában. Nem is igazán terveztem visszamenni, úgy éreztem betöltöttem a célomat, abban a fél évben megtanultam sok dolgot arról a tudásról, ami érdekelt.
De aztán máshogy alakult …. ahogy az lenni szokott, jött a hirtelen gondolat, a visszatérésé, ami ráadásul nem is az enyém volt :), így szépen megtervezve 2 hét állt rendelkezésemre, hogy ismét átitatódjak az indiai hangulattal.
Az útiterv az alábbi volt: érkezés Delhibe, továbbrepülés Varanasiba, aztán megnézni Delhit-Agrát, s végül pihenni/tanulni egyet Rishikesh-ben. Ezen városok közül kettőt már volt szerencsém látni, Agrát és Varanasit, viszont azt éreztem, kifejezetten mélyen magamban éreztem, hogy Varanasi-val dolgom van. Ő jelenteni fog nekem valamit. Amúgy is az elutazás előtti egy hétben külön érzéseim voltak. Azt éreztem, hogy valami végleg megváltozik bennem. Valamit otthagyok Indiában. És bár legbelül azt is éreztem, hogy ennek jó hozadéka lesz részemre, mégis az ember még a régi szokásaihoz is ragaszkodik, amikor nem kellene, hiszen a helyébe érkezhet valami jó. Én is így voltam ezzel. Hogy mit hagytam ott? Később majd kiderül :)
Az utazás napja rendkívül hosszúra sikerült. Budapest-Doha-Delhi-Varanasi, 3 repülőút, a végeredmény: 35 óra nem alvás. És rendkívül jól bírtam, nem is értettem :)
Varanasiban éppen nagy felfordulás volt, egy európai államfő érkezése miatt a belváros járhatatlanná vált, így a kényelmes taxiból át kellett szállni a nagy pakkokkal egy riksába. Aztán még séta a sikátorokon keresztül, további trappolás a Gangesz partján lévő szálláshelyre. Ekkor éreztem azt, hogy ha nem ismerném Indiát és nem jártam volna már itt kétszer, akkor most nagyon elveszettnek és reménytelennek ítéltem volna meg a helyzetet. 35 órás ébrenlét után szembesülni ugyanis a shokk-kal, a tömeggel, azzal, hogy mindenki ajánlgatja a segítségét és nem érti meg, hogy én csak gyorsan el akarok jutni a pihenésem színhelyére, szóval igen, ez egy első utazóra valószínűleg elég fárasztóan hatna. Most viszont nyugtáztam magamban, hogy ez India, Dia pontosan tudod, szóval nem okozott nagy csalódást vagy felháborodást bennem az, hogy a dolgok nem flow élményként zajlanak :)
A szállás valóban a Gangesz partján állt, legalább ez stimmelt. Indiában sohasem lehet tudni, hogy amit előzetesen az interneten láttál, az tényleg megfelel e a valóságnak :). Lenyűgöző volt a szoba erkélyéről való kilátás! Maga a Gangesz folydogált lassan a most szűkebb medrében (monszun idején a folyó árad, jelenleg kissé apadt volt, de így is legalább Duna szélességű volt). Éppen ment le a Nap, kezdtek kigyúlni az esti fények végig a part mentén, megkezdődött az esti ceremónia, a hindu templomokból hallatszott az énekhang, szóval tényleg nagyon felemelő és misztikus érzés volt ezt megélni. A szállásnak volt tetőterasza, ugye mondanom sem kell milyen volt a kilátás? Gangeszt belátó :), a majmok csak úgy rohangáltak a tetőn, de az erkélyünkre is kiültek egymást matatva, kurkászva. Íme egy kép erről a látványról:
Reggel egy jó erős ginger-lime teával kezdtem a napot. A pohár harmadában állt a reszelt gyömbér, szóval ha ezt innám minden nap, valószínűleg elfolyna a Kapha feleslegem :). Reggel nagy sétával folytatódott a nap, az emberek hihetetlen gyorsasággal rohamoztak meg minket. Mindenki fényképezkedett velünk, legalább Bollywood-i sztárnak képzeltek minket :). Sok gyerek is körénk futott, sokáig kéregettek, ilyenkor a tipikus kéztartás az összecsippentett ujjvégekkel a szájuk felé mutogatás, mondván éhesek. De ha adsz is nekik valamit, továbbra sem hagynak békében az utadon. Bár barna bőrű vagyok, hajú és szemű, mégis ez a bőr ha itthon elég barna is, ott nem eléggé az a beolvadáshoz. Emiatt állandó figyelem kíséri az embert.
A Gangesz partja Varanasiban nem rövid, egy részét besétáltuk. A parton állnak a GHAT-ak, melyeket különböző nevekkel különböztetnek meg. A parton végig kisebb csónakos kikötők helyezkednek el. A csónakok szállítják át az embereket az egyik partról a másikra, sőt, visznek el napfelkelte és naplemente túrákra, melyek során szép a kilátás a Gangeszre és a GHAT-akra. A leghíresebb ghat Varanasiban a Manikarnika ghat. A ghat, ahol a halottakat égetik. Erről hamarosan bővebben is írok egy másik írásban, de csak erősebb idegzetűeknek javaslom elolvasását.
A ghat-akon nagy az élet. Itt fürdenek és mossák ruháikat az indiaiak, itt készítik mindennapi virágfüzéreiket a kereskedők, hogy azokat az esti Gangesz ceremónián eladhassák áldozati ajándékként. Megy a kéregetés, a mindennapi betevő megszerzése, a naivabbnak tűnő turisták becserkészése. Mindenhol tehenek és bivalyok, igen! Bent a városban, lent a parton rengeteg az állat. A kutyákról és majmokról pedig még nem is szóltam :). Elképesztő, hogy a sikátoros utcákban sokan teheneket tartanak, akik hely híján az utcán töltik az éjszakákat, fejtörést okozva az elhaladó embereknek, hogyan is kerüljék ki őket meg nem sértve a szent állatok nyugalmát :)
Az első nap első órájában szemtanúja lehettem egy utcai street masszázsnak. Bizony, ennek pedig elszenvedője a férjem volt. Az egész egy jó buli volt tulajdonképpen. Szegény nem kérte a szolgáltatást, de ez kit érdekel ott :), jó fizetségben reménykedve az indiaiak bevállalnák bármit. Legalább fél órán át tartott a művelet, s pár kérdéssel azért igyekeztem megtudni mi is történik. Természetesen a válasz az volt, hogy éppen ayurvédikus masszázs zajlik. Olaj és minden nélkül :), de engem akkor és ott egyáltalán nem zavart az, hogy ennek 10%-ka sem igaz :). Volt ott fejcsattogtatás, meg lábnyomkodás törülközőn keresztül. Széles volt a repertoár nagyon. Elképesztő volt komolyan, viszont a fejtető ütögetése azzal a csattogó mozdulattal nagyon érdekelt. Hogy csattoghat ennyire? Mintha legalább valami fémet ütöttek volna. Még próbálom megfejteni a lépés titkát :)
14 évvel ezelőtt már láttam Varanasit, akkor augusztus hónap volt, reménytelenül meleg, nem is tudtam teljes figyelmemet adni a helynek. Most máshogy volt. A 35 fok ellenére bár meleg volt, a Nap nem égetett. Sétálgattunk az utcákon, bazároztunk, élveztem a folyamatos alkudozást! A bazárban találtam egy fűszerest, mondanom sem kell, hogy nekem való hely. Még ha itt nehezebben is ment az alkudozás. Viszont sikerült szantálfa porra szert tenni és végigkóstolni pár ínyencséget.
Varanasi egyik fénypontja az esti Gangesz ceremónia az egyik ghat-nál. Nagy tömeg gyűlt össze aznap este is. A vízen megszámlálhatatlan sok csónakban nagyon sok ember várta az esti meditációt. Ugyanúgy a part is terítve volt emberáradattal. 4-5 fiatal pap (?) végezte a ceremóniát. Kezükben füstölőkkel, gyertyákkal. Az egész egy hosszú mantrázással kezdődött, de a ceremónia egész időtartama alatt (kb. 1 óra) végig énekeltek. A füstölőkkel és a gyertyákkal a levegőben különböző alakzatokat írtak le. A ceremónia ideje alatt a reggel készített virágfüzéreket le lehetett tenni a vízre, s a közepükön lobogó kis gyertyalángok bevilágították a folyót. Meghitt látvány volt. Próbáltam egy esti miséhez hasonlítani a ceremóniát, de nem lehet. Ezek az emberek, a hinduk, ugyan meg nem vizsgálva a lelkük és a hitük mélységét, mégis azt éreztem, hogy igen fontos helyen áll számukra a hitük megvallása vagy hasonló rítusokon való részvételük átszövi a mindennapjaikat.
/készülődés az esti ceremóniára/
/esti Gangesz ceremónia/
/áldozati virágok/
A szálláshoz közeli sikátorokban igen finom helyi fogásokat ettünk. Most adtam időt magamnak csak megállni és nézni, hogyan is készülnek ezek az ínyencségek. Kérdezgettem is, mi miből és hogyan készül, de általában az volt a válasz, hogy bonyolult :). Volt egy nagy lepény, amit rizskrémből sütöttek ki. Az valami Mennyország volt! Hozzá pedig finom szósz dukált. Ennek a lepénynek a változata volt ugyanebből a rizskrémből készített kisebb, így tömörebb lepény, amit megszórtak apróra vágott zöldségekkel, s így sütötték ki, szintén szósszal tálalva. Egyszerű, filléres, legfinomabb ételek komolyan! Én sosem féltem az utcán enni, át van sütve rendesen, ráadásul frissen készül előttem. Ráadásul érzékeny sem vagyok …. csak az igen csípős ételekkel kell vigyázni, úgyhogy mindig lightosabb verziót kértem. Na és a fasírozott külsejű, összesült zöldségekből készült gombócok, mmmm de finomak voltak! Egy idő után már intettek nekünk az utcai ételkészítők is :). Én nagyon szeretek elvegyülni a helyiekkel, akik barátságosak, mosolygósak, érdeklődőek. Van bennük valami élet, és ez tetszik!
/utcai étek - egyszerű, de finom/
Az utolsó napon sétálva még egy jót a parton egy helyi különlegességet láthattam: kakas mosást a Gangeszben. Bizony :D, óriási volt! A kis kakas csak úgy hagyta magát, majd a fürdetés után a parton kackiásan állt és szárította magát a Szikrázó napsütésben. A közelben éppen rengeteg frissen mosott ruhát szárítottak, tűrtek össze, szárik és lepedők tömkelege lobogott a szélben. Ideje volt itthagyni a barátságos Varanasit, s további szépségeket felfedezni.
/mosás után száradás/
Az élménybeszámoló következő részében következik majd Vanarasi halottégető gátjainak leírása … erősebb idegzetűeknek.
